28 év, nem szűnő szerelem. Egy munkahelybe? Fehér holló, 31R irányban. Sőt az Unikornis a fehér hollók között. Pedig sokan voltunk, akik mindennap úgy indultak Ferihegyre, hogy megyünk otthonról, haza. Akik, bár addig láthattak több ezer felszállást, még mindig megálltak egy pillanatra, ha egy hatalmas, kékorrú vasdarab, ellentmondva a józan észnek elemelkedett a betonról. És a kifogyhatatlan sztori-óceán. Egy családi, baráti összejövetelen, ha megkérdezték történt-e valami érdekes, a válasz csak egy újabb kérdés volt. Reggel, délben, este vagy éjszaka? A nagy misztikum annak, aki beléphetett a portán. És egy parányi szelet az olvasónak három könyvben, és igazat fog adni nekem. Egy ilyen szerelemért érdemes volt hűségesnek maradni. Ameddig hagyták. 2012-ig.  Azok, akik soha nem fogják megérteni, hogy a szívünkben mit jelent az, hogy magyar Nemzeti Légitársaság! Az egyetlen, csodálatos kékorrú repülőgép az égen.