Részletek a könyvből

...Ezzel gyakorlatilag a végére értem a műtététtel kapcsolatos történeteknek, amit meg szerettem volna osztani, ismertetni a Kedves Olvasóval. Ha műtét előtt állnál, akkor azért, hogy némi bátorságot meríts abból, amit leírtam, hogy mi az, ami várhat rád egy ilyen éles élethelyzetben. Ha pedig már túl vagy egy ilyen műtéten, akkor azért, hogy össze tudd hasonlítani a saját élményeidet azokkal, amit e könyvben olvashattál, megismerhettél. Ha pedig csak a szórakozás, kikapcsolódás kedvéért vetted a kezedbe ezt a könyvet, remélem, hogy régi, vagy új olvasómként találtál a történetekben olyanokat, amik elszórakoztatták, vagy csak jót derültél egy „nagyon bátor, a nyúlon túli” 65 év pluszos férfi kórházi kalandjain, élményein, érzésein. Ne legyünk sorstársak! Ha mégis ez történne, akkor kívánok hasonló, jó hangulatú "utazást"!

A sors fura fintora

2022. március 16. indulás a műtéti előkészítésre, vizsgálatokra. Első találkozó. Aznapi program reggel 8-tól: aneszteziológus, műtéti koordináció, teljes labor, tokától bokáig, kívül-belül. "Kellemest a hasznossal" elv alapján a gimis nagyfiamat beszállítmányoztam a pesti sulijába. Kedélyesen társalogtunk, amikor jöttek a hírek. Politika, orosz-ukrán háború, hírek kiemelése, elhallgatása, szokás szerinti kormányzati sikerpropaganda fullban, kreténben. A bulvár hírekben viszont valami olyan, amitől elhallgattunk.

„63 éves korában meghalt Scott Hall. Csípőműtétje alatt, komplikációk léptek fel. A pankrátor három infarktust is kapott. Scott Hall halálát állítólag az okozta, hogy egy elszabadult vérrög elindult az ereiben és kihatott létfontosságú szerveire, ami miatt szombat este három szívrohamot kapott."

Köszi, kedves hírszerkesztő, és te nagybetűs élet! Nem vagyok eléggé így is bepánikolva? Azért megpróbáltam közömbös arccal vezetni tovább, nehogy a nagyfiam bármit is meglásson rajtam. A Thököly sarkán kiraktam, vidám viszlát-pacsi-viszlát, és irány a kórház.

Zsuzsa naplójából

"...Másnap reggel betoppan a dokim a szokásos "Hogy aludt?" kérdéssel. Jobban vagyok, így elárulom neki, hogy én mindig jól alszom, kár törnie magát ennek kérdezgetésével. Viszont a keretet, ha még egyszer meglátom, én töröm össze. Mankót szeretnék most, azonnal, rögtön! Látja, hogy komolyan beszélek, elmegy intézkedni.

És jön is a gyönyörű, macskaszemes, lila mankó. Kezdődhet a tojásokon járás tanulása mankóval. Ezt már élvezem, itt már tempó van. Viszont a dokim látja, hogy olyan dagadt a műtött csípőm, mint egy jó karban lévő szumóbirkózóé. Jégzselét hoz, beügyeskedem a fehérneműmbe és élvezem a hűvöset. Később WC-re igyekszem. Egy merő bénázás az egész, mankókkal, magasítóval, hajolás nélküli vetkőzéssel. Mire sikerül, egy csobbanást hallok, és a jégzselé ott úszkál a klotyóban. Nagy nehezen kipiszkálom, kidobom. Fél órával később érkezik a dokim, hogy cseréljük a zselét. Keresné, mire elrebegem, hogy megúsztattam."

Részlet Seres Bianka, a profi gyógytornásszal készült interjúmból.

- Milyen tapasztalata van a gondjaira bízott betegekkel kapcsolatban? Vidámak, szomorúak, bizakodóak? Az ön szerepe néha túlnőhet egy gyógytornász feladatánál. Néha a lelkeket is simogatni kellhet a rövid foglakozás alatt. Jól gondolom?

- Teljes mértékben. Kicsit pszichológusnak is kell lennünk. Nagyon sokszor vesszük azt észre, hogy fontosabb beszélgetnünk a páciensekkel torna közben, mert az az adott embernél jobban segíti a javulást. Minden ember más és más, és mindenkinél ki kell tapasztalnunk, hogy mi a megfelelő módszer a motiválásukhoz. Csípőprotézis beültetését követően általában már jobb a kedvük a pácienseknek, hiszen a műtét előtti folyamatos, nagy fájdalom elmúlik. A beavatkozás utáni fájdalomra azt szokták mondani, hogy semmi ahhoz képest, ami a műtét előtti időszakban volt.

A csipkés harisnya.

Pizsi felső, és a laza alsógatya mellett mindkét lábamat egy combtőig érő, fehér harisnya díszíti. Majd érkezik egy fiatal nővér, aki a carrarai márványból faragott férfitestemet meglátva lehántja rólam a fehér harisnyákat. Nem kis vesződés, és küzdelem árán. Kissé halványuló emlékeim szerint, az életem során ezt a műveletet én végeztem az ellenkező nemű, nem ellenkező hölgyek társaságában, kellő szakértelemmel, és nem kevés izgalommal. De persze a helyzet komolytalansága megint elrepített a kacajok országába. A hangulatomat mindössze az árnyékolta be, hogy a kezdetkor valami büdös, narancssárga krémmel kente be a világbajnok csatárokat is megszégyenítő, formás lábamat. Ettől függetlenül kimondottan jól esett a dolog, jót beszélgettünk, és sajnáltam, amikor vége lett. Azon viszont megint jót kacarásztunk, hogy a végén neki kellett a harisnyát visszaszenvedni a lábaimra. A siker érdekében vonaglottam, mint egy partra vetett, badacsonyi bortól kapatos angolna. Szigorúan 90 foknál nem kisebb szögben. De a végén persze győztesen egyenesedtünk ki, kissé lihegősen.

A masszázs 2.0.

Volt még egy röhögős masszázs élményem. Csodás kedvesemmel elhúztunk Hévízre, egy kis kényeztetésre. Nekem mindenféle gyógykezelés, iszappakolás. torna, lézeres kezelés, neki meg pancsi, pihi, este meg összebújás velem. Nem fintorog, nem irigykedik! Igen, tényleg összebújás. Itt történt meg, hogy első alkalommal elsétáltam a masszázsra, felfeküdtem az ágyra, mondtam a vastagtenyerű hölgynek, hogy láb, és csak láb. Bólintott, majd elkezdett gyúrni, miközben a plafont bámultam. Majd lazán hasra fordított, mondván, hogy hátul merev vagyok. Megfordultam, erre tőből lerántotta rólam a gatyámat. - Ott nem vagyok merev! – próbáltam felülni azonnal, de ő csak jót nevetett. - Ne vicceljen már! Azok az izmok is fontosak! Nem szokott a neje belemarkolni? – felpillantottam, ránéztem a vastag tenyerére, majd elképzeltem a szitut. Úgy kezdtem el röhögni, hogy visszavonhatatlanul vége volt a foglakozásnak. Ő itt a szeretett nejem, mielőtt másra gondolnál!

6:3, avagy győztünk. Részlet a "hasznos mozgásművészeti tudnivalók a 6. hétig, és a 3. hónap végéig" fejezetből, Varró Zsuzsa briliáns tollából.

A kontroll után már nem kell betartani a 90 fokos korlátozást. Ez persze nem azt jelenti, hogy leülsz a kissámlira és levágod a lábkörmödet. (Még egy kicsit hagyd a pedikűröst dolgozni!) Ehelyett óvatosan, lépésről-lépésre próbálod ki a régi/új mozgásokat. Mondjuk először kiszeded a téglákat a bútorok alól és kapaszkodva leereszkedsz, felállsz az ágyról, a székről. A WC is visszanyeri eredeti formáját és megpróbálod rendeltetésszerűen használni. Már nem balettozol hátra emelt műtött lábbal, hanem megkockáztatsz egy hajolást, hogy kirángasd a kutya szájából a papucsodat. Megküzdesz az első zoknival, izgalmasabbnál-izgalmasabb pozíciókban varázsolod fel a lábadra. Már bátrabban fordulsz, váltasz irányt, sikerül kapaszkodva letérdelned, sőt fel is kecmeregsz a földről. Elérkeztünk az első nagy mumushoz, a guggoláshoz is. A legfontosabb szabály: aki a műtét előtt nem tudott guggolni (mert például fájt a térde, a bokája), az műtét után sem fog tudni (ugyanezen okból kifolyólag). Sajna a protézis nem csodaszer. A második, de ugyanilyen fontos szabály: hallgass az orvosodra! Ha engedi 6 hét után a guggolást, ne parázz, örülj és gyakorold a tudományodat. Ha csak 3 /6/12 hónap után engedi, bírd ki, nem kiszúrni szeretne veled, hanem a legjobbat akarja. Ha azt mondja, soha többet ne guggolj, ne ess depresszióba és ne fojtsd bele magad a Rákos-patakba. Enélkül is élhetsz teljes életet, legfeljebb nem leszel már békaugrásban olimpiai bajnok.

Az első komolyabb séta a 2022-es Ünnepi Könyhét alkalmából a Duna korzón. 6 héttel a műtét után.